A várandósság ideje alatt és közvetlen a születést követő időszakban elveszített gyermek (is) komoly lelki teher és megpróbáltatás a szülők és közelebbi/tágabb család számára is.
A magzat vagy újszülött elvesztése azért is nehéz lelki teher, mert az elképzelt jövő, tervek, álmok is elvesznek. Megkérdőjeleződik a szülői mivolt, alkalmasság a szülői szerepre. Bűntudat, "alkalmatlanság"-érzet, szégyenérzet, a "miért pont mi?" kérdés is felüti a fejét. Sokszor nehezíti a folyamatot, a "mi lett VOLNA, ha..." kezdetű mondat. A pár közös terveinek, jövőképének a sérthetetlenségéről alkotott kép is sérül. Előfordulhat, hogy párkapcsolati krízist von magával egy ekkora veszteség. Nagyon fontos feldolgozni, a gyászfolyamat lépéseit megélni.
A perinatális gyászmunka folyamatát nehezíti, hogy az elvesztett magzatról/babáról alig-alig van emlékkép és hozzá fűződő tárgyak. Így a kevés emlék, ill. tárgy, ami a babára és a várandósság időszakára emlékeztet, sokkal nagyobb jelentőséggel bír.
A veszteséget megélt párt, családot gyakran kommunikációs zavar és zárlat veszi körül. Sőt! A mikrocsaládon belül is sokszor nem beszélnek róla eleget, egymással a szülők, vagy a nagyobbacska gyermekkel, aki szintén tudott a várt babáról. Mindezzel elnyújtva és elfojtva a fájdalom és gyász időszakát.
A trauma még mélyebb és fájdalmasabb, ha a babavesztés a szülés alatt következik be. A szülés során a szülők egy egyedi, módosult tudatállapotban vannak, nehezebb a szülés-születés élménye során fellépő remény-várakozást átfordítani a veszteség megértésére, így sokszor a tagadás és elutasítás fázisában megrekednek.
Nagyobb a veszteség élmény akkor is, ha a pár hosszú ideje várt már a gyermekre, ill. ha volt korábban elszenvedett perinatális veszteség. És még nagyobb, ha "ez volt az utolsó lehetőség"....
Fontos tudni, hogy a gyász nem állapot, hanem folyamat. Hetekre, hónapokra lehet szükség a feldolgozáshoz. Sokaknál az egy év körüli eltelt idő hoz igazán átfordulást. Idővel talán könnyebb lesz, de nem lehet csak az időre hagyatkozni.
Nem segítség a "majd lesz másik", "vegyetek addig egy kiskutyust, míg feldolgozódik" szólam sem. Az sem segítség, ha nagyon gyorsan "helyettesítő babát hoznak létre". Ezzel a születendő új babának sem tesznek jót.
A gyász folyamatot végig kell vinni.
1.,Tagadás
2., Düh
3., Alkudozás/önámítás
4., Csüggedés/depresszió
5., Elfogadás-elengedés.
Segítő rituálék:
~Leírni a lelkünkben zajló folyamatot, érzéseinket. Mintegy naplót vezetve. Az elengedés folyamatát segítheti, ha nem naplószerűen, megtartva magunknak írjuk le, hanem rituálé keretén belül elégetjük a lapot, amire írtuk, vagyis az érzéseinket. Szabadban, biztonságos közegben nézni, ahogy a betűket (érzéseinket) szép lassan felemészti a tűz, füstté válva felszáll... Nagy erejű felszabadulás érzést hozhat. Nagy segítség ez a rituálé akkor is, ha nem tudunk kinek beszélni a belső folyamatokról, gondolatokról érzésekről; vagy nem akarunk erről beszélni.
Az írás témakörhöz tartozik egy másik lehetőség: a levélírás. Mintegy "beszélgetés"-t leírni, amit mondanánk búcsúzóul az elveszített babának. A perinatális gyász legnagyobb nehézsége, hogy a be nem teljesült álmok, kapcsolat, elképzelt jövőt is el kell engedni. Ebben a levélben benne lehet, hogy miket terveztünk megvalósítani, milyennek képzeltük el. Segíti a búcsú folyamatát és az elengedést egy ehhez hasonló mondat: "Most elengedlek, légy boldog égi kis angyalként, talán találkozunk még", vagy egy vizualizáció írás közben, pár pillanatra lehunyt szemmel látni, ahogyan egy fényes úton elsétál és mi integettünk neki. Ez akkor a legfontosabb, ha a valóságban semmilyen búcsúra, rituáléra nem volt lehetőség.
~Fontos a nevesítés. Ne hívjuk "a babának". Ha nevet adunk neki, "megszólítjuk" pl a fenti levél írásakor, megfoghatóvá teszi a felfoghatatlan. Egyúttal hangsúlyozza a név, hogy egyedi, megismételhetetlen kis lélek volt nekünk.
Az elvesztett magzat vagy baba elnevezése szintén segít megfoghatóvá tenni a veszteséget. A baba egyedi, megismételhetetlen valóját is hangsúlyozza ezáltal.
~Az elengedési folyamathoz hozzájárulás lehet, ha rajzot készítünk/készíttetünk az elképzelt babáról. Ha van UH-kép, az helyettesítheti a rajzot.
~Saját rituálé keretén belül elengedni. Maga a temetés, mint rítus épp ezt szolgálja, de elveszített babánál nincs mindig erre lehetőség. Ilyenkor a gyászoló szülőknek sokat segíthet, ha szimbolikus módon elbúcsúzhatnak a angyal-babájuktól. Egy ilyen rituálé keretet ad a gyászfolyamatnak, lehetőséget, hogy méltó módon elbúcsúzzunk. (szimbolikus temetés, faültetés, ima, búcsúbeszéd).
Október 15-e a Vendégbabák (angyalbabák, visszaforduló babák) Világnapja. A babájukat a várandósság ideje alatt, szülés közben vagy röviddel azután elvesztett családok gyászának a napja.
„Azokat a gyermekeket, akik elvesztették a szüleiket, árvának nevezzük. Azokat a férjeket és feleségeket, akik a házastársukat veszítették el, özvegynek hívjuk. Amikor azonban egy szülő veszíti el a gyermekét, arra nincs kifejezésünk” – Ronald Reagan.
-Mándoki-Szabó Gyöngyi-
A&A
Angyalok kísérjék utadat!
Kép: pixabay